Hatgyermekes
családban, második gyermekként született a
galíciabeli (a mai Lengyelország területén
található ) Kamionkában. Gyermekkorát az
aszódi családi birtokon töltötte. Lőcsén
érettségizett, majd Sárospatakon tanult jogot.
1805-ben kitűnő bizonyítvánnyal tért haza a
családi birtokra. Iskolái befejeztével anyai
nagyapja sajókazai és radványi birtokán
töltött el egy évet. Később Detken és
környékén bérelt birtokot.
Rátermettségét, ügyességét
látva családja a közösen birtokolt uradalmak
főfelügyeletével bízta meg. Bujanovszkyné
báró Podmaniczky Erzsébet halála
után a rákoskeresztúri birtok a Podmaniczky
családra szállt. János a
rákoskeresztúri kastélyt 20 szobásra
bővíttette, és 1827-ben ide tette át
állandó lakhelyét. 1830-ban feleségül
vette Hódossy Máriát.
Podmaniczky
János egész életében aktív
közéleti tevékenységet
folytatott. Rákoskeresztúr jobbágyait árpa-
és
kukoricaadománnyal segítette. Megalapította
Magyarország első
takarékmagtárát. Birtokain modernizálta az
állattenyésztést, a
szőlészetet, állataival, boraival több
kiállításon nyert
díjat. Az 1838-as pesti árvíz mentési
munkáiban is részt vett,
rákoskeresztúri kastélya menekülteknek adott
szállást.
Élelmiszer-adománnyal látta el a Deák
téri templomba menekült
közel 800 embert. Pest városa hálából
– igaz, kissé megkésve,
1842-ben – tiszteletbeli polgárává
választotta.
Felesége
halála (1841) után visszavonult a közélettől,
de a közügyek
továbbra is érdekelték.
Tíz-tizenkétféle újságot
járatott,
sietett megrendelni a könyvpiac nevezetes
újdonságait. Gyűjtötte
az országgyűlési iratokat. Még 90 évesen is
maga kezelte
Rákoskeresztúr, Penc, Petény, Palojta
gazdaságait.
1822-től
haláláig a Rákoskeresztúri
Evangélikus Egyházközség
felügyelője volt. Rendszeresen támogatta az
evangélikus
gyülekezetet és az evangélikus iskolát.
1876-ban egy 250
kilogramm súlyú harangot ajándékozott
gyülekezetének.
Anyagiakkal és cseréppel segítette a
leégett parókia
újjáépítését.
Podmaniczky
János 1883. február 8-án halt meg. A
rákoskeresztúri evangélikus
temetőben lévő családi sírboltba temették.
Iskolánk a XVII. kerületi Rákoskeresztúr központjában található. Rákoskeresztúr a Rákos mezőhöz tartozott, mely a honfoglaló magyar nép dicsőséges történelmi múltjának színpada volt. A legenda szerint Árpád vezér ide vezette őseinket a Csepel-szigetről. Számos történelmi vihart élt át ez a település.
Az 1600-as évek végére szinte elnéptelenedett. Az újratelepítést előbb felvidéki tót (szlovák), majd Németországból hozott sváb telepesekkel a XVIII. század második felére sikerült megoldani.
A fővároshoz, Budapesthez 1950. január 1-je óta tartozik (XVII. kerület néven), együtt a többi kerületrésszel, Rákoskerttel, Rákoscsabával, Rákosligettel és Rákosheggyel. Az öt település máig megőrizte nevét és lényegileg sajátos arculatát is, de Rákoskeresztúr látványos változáson ment át. Az 1970-es évek elejétől beindult az „igazi városiasodás”; a kerület központi lakótelepének építése.
Iskolánk arculata is megváltozott - mennyiségi és minőségi változásokon ment keresztül. Az épület helyén az úgynevezett „Dolina” állt, mely a környéken élő gyerekek egyik kedvenc helye volt, hiszen a Dolina (’tölcsér, vagy tál alakú mélyedés’) izgalmas játékokra adott lehetőséget.
A Dolina tőszomszédságában temető állt, (a jelenlegi teniszpálya és a mellette álló Postaforgalmi Szakközépiskola területe). Ezt a 60-as évek végére teljesen felszámolták, a Dolina területét pedig beépítették. Itt kapott helyet iskolánk, akkor még Ferihegyi úti Általános Iskola néven. Az oktatást intézményünkben 1961. szeptember 1-jén indították be.
Iskolánk alapító tagjai:
Igazgató: Sík Sándorné
Igazgatóhelyettes: Hámori László
Az első nevelőtestület tagjai a következők voltak: Aradi Ilona, Bérczes Jánosné, Chuboda Ernőné, Darabont Éva, Drahos Zoltánné, Fazekas Jánosné, Fekete József, Gáspár Gáspárné, Guadig Lászlóné, Hekszi Jánosné, Királyfalvi Imréné, Kovács Károlyné, Kolozsvári Gyula, Kőhalmi Imre, Lőcsei Ferencné, Dr. B. Major Pál, Malik Istvánné, Michalik Lászlóné, Ócsvári Géza, Radvánszky Emília, Stróbl Mihályné, Szántó Lászlóné, Szentgyörgyi Gusztávné, Zacskó Jánosné
Iskolánkat szlovák falu ölelte körbe. A tehetősebb és a szegényebb családok is igényesek voltak, sokat adtak a tisztaságra. Takaros házak jellemezték a környéket, legtöbbjük előtt kis padok álltak, melyek egy – ma már sajnos – letűnt, varázslatos kor hangulatát szimbolizálták. 1977-ben néhány parasztház még állt, a padokon üldögélő öregeket nem lehetett megelőzni a köszönésben. Az itt élő családok tisztelték az iskolát, becsülték a pedagógusokat. Szívügyük volt az iskola, amelyért komoly áldozatokat hoztak az építkezés során (téglajegy, szakmunka, segédmunka). A környék lakói a pedagógusok közreműködésével létrehoztak egy falumúzeumot iskolánkkal szemben - a könyvtárunkból éppen oda lehetett látni. Sajnos a falurombolásnak a falumúzeum is áldozata lett. A múzeum makettje egy rövid ideig a kerületi Dózsa György Művelődési Házban volt látható. A múzeumi tárgyak egy része átkerült a Helytörténeti Emlékszobába (Bartók Béla egykori rákoskeresztúri házába), majd az Erdős Renée Házba. A többi tárgy sorsa ismeretlen.
Rákoskeresztúr nemcsak hagyományos népviseletét őrizte, hanem az itt élők egyéb szokásaikat, nemzetiségi kultúrájukat is ápolták. A Rákoskeresztúr-tudat mélyen gyökerezett az itt élők hétköznapjaiban, így pl. a Ferihegyi úti Iskolára is erősen hatott - együtténeklés, zene, tánc formájában. A településen zenekarok is működtek, az egyiknek Suba Tibor (mai napig munkatársunk) is tagja volt, aki klarinéton játszott. Hagyományosan szoros volt a szülők és az iskola kapcsolata. A kapcsolattartás remek terepei voltak a rendszeresen megtartott teadélutánok. Természetesen volt farsang, iskolabál, tánciskola, sportrendezvény és számos más összejövetel; ünnepek, megemlékezések. Rendhagyó irodalomórák, író-olvasótalálkozók, különféle vetélkedők gazdagították, színesítették az iskola életét.
Iskolánk a következő terembeosztással készült:
12 tanterem, 1 napközis terem (7-es), tornaterem öltözőkkel, és egy közös politechnikai műhely. A politechnikai műhelyben dolgoztak a fiúk Szombathy Tivadarné vezetésével, míg a leányokat Hekszi Jánosné tanította a háztartási munkák fortélyaira. A tanuszoda helyén a politechnikai műhelyhez tartozó tankert működött. A kertben külsősként Marshalkó Gyula mezőgazdász, növénynemesítő oktatott. A tanuszoda 1972-ben létesült, Pest - Buda - Óbuda egyesítésének 100. évfordulóján. Eleinte tantestületi tagok voltak az úszómesterek. Az uszoda a 80-as évek közepe óta iskolánktól függetlenül működik.
A tornateremhez vezető folyosón úton zeneszertár volt, mivel iskolánkban komoly zenei élet folyt. Nagyon sok diák tanult, játszott különböző hangszereken. Az énekkar virágzott, s ebben Sík Sándornak meghatározó szerepe volt. Iskolánk tanulója volt Zubor Ágnes színművész, Bokor Jutta operaénekes, de számos zenész, zenepedagógus vallja, hogy mennyire hatott rá iskolánk akkori zenei élete, amelyet később Dely Csaba, Zólyomi Mária, Kovács Attila és Niedermayer Kálmán vezetett. Énekkarunk utoljára 1987-ben ért el jelentős eredményt: arany díjat nyert, s a Magyar Rádióban is felléphetett. A 80-as években a kórus tagjaival rendszeresen jártunk hangversenyekre és operaelőadásokra.
Az első 10 év krónikájához tartozik, hogy nyolc éven át intézeti gyerekek is tanultak iskolánkban, ők a kerületi Podmaniczky - Vigyázó Kastélyban laktak.
Jelentős volt az orosz és a matematika tagozat. A matematika tagozat nem volt hosszú életű, viszont hatására nézve jelentős. Az akkori tanulók közül sokan vallják, hogy a matematikát, fizikát Kiss Antal és Losovy Kálmán tanároknak köszönhetően szerették meg. Az orosz tagozat a 80-as évek végéig, a rendszerváltásig élt. Iskolánk a Magyar-Orosz Baráti Társasággal rendszeres kapcsolatot épített ki, folyamatosan szerveztük a programokat a Szovjet Kultúra Házába, tanulmányi utakat a Szovjetunióba, pedagógusok, szülők, gyermekek csereüdültetését Jalta, Leningrád, Moszkva, Szocsi úti célokkal.
Az iskola első évtizedére jellemző volt a különböző versenyeken való magas részvételi arány, s tanulóink számára ezeken nemcsak a részvétel volt a fontos, hanem a győzelem is. Nagyszerű eredményeket értek el, úgyszólván minden tantárgyból. Külön meg kell említenünk a sportot, és egyúttal Kozma Nándor testnevelőt, akinek sportszeretete, lelkes tevékenysége legendává vált.
A belső udvari téglafalat hosszú ideig a CANTATA PROFANA című dombormű díszítette, amelyet Laborcz Ferenc szobrászművész, intézményünk későbbi névadója készített az iskola számára. A domborművet 1981-ben a Bartók-centenárium alkalmából az akkori tanácselnök a Ferihegyi úti elágazáshoz szállíttatta.
A földszinti, ún. „üvegtermek” építése a 60-as évek második felében, társadalmi összefogással történt. A környék lakosai, szülők, pedagógusok és gyermekek dolgoztak Szekeres János kőműves vezetésével. A szakipari munkát, segédmunkát egyaránt az itt élő emberek végezték. Azaz tulajdonképpen mindent, s gyakorlatilag önerőből, ugyanis az akkori kerületi tanács az építkezéshez semmilyen anyagi támogatást nem nyújtott.
Gyümölcsöző, szép kapcsolatot tartott fent az iskola a HUNAROCAMIONNAL és az Egyesült Vegyiművekkel. Az iskola rendszeres ünnepi műsorokkal köszönte meg a két vállalat támogatását.
A szomszédos Fürst Sándor (ma már Balassi Bálint) Gimnáziummal példaértékű volt kapcsolatunk.
Nagy Gáborné igazgatónő idején a precíz, pontos munka, a tudás, a fegyelem, az iskola eszközeinek óvása szent és sérthetetlen volt. Szép hagyomány volt, hogy a felső tagozatos tanárok néhanapján belekóstolhattak az alsó tagozatos munkába is, míg alsós kollégáik félévkor általában már tudták, hogy kinek adják át az aktuális 4. osztályt. A felsős tanár mint leendő osztályfőnök bemutatkozott a szülői értekezleten. A kapcsolattartás, egymás munkájának megbecsülése is fontos volt. A nyugalmazott tanárok, tanítók rendszeresen visszajártak, igen erős szálak kötötték össze azt a pedagógus-nemzedéket, amelynek tagjai a 60-as években együtt dolgoztak.
A dolgozók esti iskolája is hosszú éveken át a mi iskolánkban működött, Gottfried Gyuláné lelkesen nevelte, oktatta az estis diákokat.
A falurombolással kezdetét vette a lakótelep gyors fejlődése, a lebontott házakból a családok zömét Újpalotára és más kerületekbe költöztették. A kerület új lakásaiba a város minden pont-járól költöztettek be családokat.
( Akkortájt ezt nevezték városrendezési politikának…)
Iskolánkat valósággal megrohamozták az újonnan beköltözők gyermekei, az intézmény alig tudta fogadni, elhelyezni az újabb és újabb diákokat. Az 1977-78. tanévben 43-as (!) osztálylétszámok is voltak. Kezdetben az 1–2. évfolyam váltotta tanítási idejét a 3-4. évfolyammal, később a felső az alsóval, a tanítási órák este 6 óráig tartottak. Az 1977-78-as tanévben 17 új pedagógus kezdte meg a Ferihegyi úton a munkát, Nemesvölgyi Ildikól a mai napig is itt dolgozik.
Az emlékezetes 1977 - 78-as tanévben még csak 3. osztályos diákként, de jelen volt Truka Ildikó (ma Tizedes Istvánné néven alsós kollégánk), akivel egy osztályba járt Fehérváry László, aki művészettörténészként ma a Szépművészeti Múzeum munkatársa. Kovács Katalin országos úszóbajnokként emelte iskolánk hírnevét. Ma az egykori bajnok ügyvédként dolgozik. Lipcsei Péter, a Ferencváros futballistája ugyancsak iskolánkban alapozta meg sportpályafutását.
Az 1978-79-es tanévet Réthy Sándorné igazgatónő nyitotta meg, helyettese Kiss Antalné volt. Réthyné után Szabó Árpádné vette át az iskola vezetését, de 1983 nyarán megbetegedett, s ezért lemondott. Így 19 évi szolgálat után megvált kedves iskolájától. Távozásával nagy űrt hagyott maga után, hiányzott embersége, precizitása,
kimagasló műveltsége.
Az 1983-84-es tanévet Puky Istvánné igazgatónő irányításával kezdtük meg, aki 10 évig vezette az iskolát, nem kevés küzdés, harc, nehézség és megpróbáltatás árán. De Pukyné elfogadta a kihívásokat. Fő művének érezte az iskolát, munkáját igazi szolgálatnak, küldetésnek tekintette, kísérletező, újító vezetőpedagógus volt. 1984-től az alsós igazgatóhelyettes Kovács Istvánné volt. 1988-ban nyugállományba vonult a felsős igazgatóhelyettes Kiss Antalné, helyét Kaiser Pálné vette át.
Az iskolára a nyitottság volt a jellemző, ezt szolgálták a programjaink is, melynek keretében ablakot nyitottunk más népek kultúrájára is (Finn-napok, Csehszlovák-hét, Osztrák-hét). Bevezettük a tanév végi TÉMA-hetet, amely azóta is működik. Iskolaújságunk, az INDULÓ fénykorát élte, szerkesztői Katona András, Lackó Gábor, Lukács Zsuzsanna voltak. Itt jelentette meg első irodalmi próbálkozásait iskolánk mai tanára, Hegyi Norbert (aki 1992-ben írásaival a Sárvárott megrendezett Diákírók és Diákköltők Országos Találkozójának arany díját nyerte el), valamint Orbán Tamás dalszövegíró, több nagy sikerű sláger szerzője.
A 80-as évek diákjai közül kitűntek a Tirián testvérek, László és Attila, több országos verseny (matematika, fizika, biológia) díjazottai; László biológus, Attila leendő állatorvos.
1990 januárjában Kovács Istvánné igazgatóhelyettes nyugdíjba vonult, az év szeptemberétől Baran Jánosné lett az alsós igazgatóhelyettes, aki fontos szerepet töltött be az alsó tagozatos pedagógiai munka kiteljesítésében. Az ő nevéhez fűződik az óvodákkal kiépített sikeres kapcsolatrendszer kialakítása.
1991–tõl indította útjára a művészeti tagozatot az iskola vezetése Lukács Zsuzsanna kezdeményezésére, Török Ildikó, Sallainé Árvai Ágnes, Eszesné Németh Erika és Lackó Gábor kollégákkal. Török Ildikó tanárnő harmadik gyermeke születése mellett is lelkiismeretesen dolgozott a tagozat programján.
A kerületben elsőként mi vezettük be a drámaoktatást, kétféle változatban; a tehetséggondozást Katona András és Lackó Gábor vezette, míg a drámajáték konfliktus-megoldó, személyiségfejlesztő dimenzióit helyezte előtérbe munkájával Pintér Margit.
Ezekben az években már erőteljes hangsúlyt kapott a pedagógusok szakmai továbbképzése is. A pécsi Nyári Egyetem, Jászberény, Szolnok ugyancsak meghatározó volt sok kolléga életében. Nevezetesek tantestületi kirándulásaink is, melyeknek közösségformáló hatását napjainkban is érezhetjük.
1993 nyarán nyugállományba vonult Puky Istvánné és Kaiser Pálné is.
Az iskola vezetését Erdészné Nagy Éva vette át, aki a nevelőtestülettel együtt sokat tett iskolánk önállóságának megőrzéséért (1992-ben ugyanis a kerületi önkormányzat iskolánkat a Balassi Bálint Gimnáziummal akarta összevonni). 1994 áprilisától Sallainé Árvai Ágnes lett a felsős igazgatóhelyettes.
Az 1994-95. tanévtől Egészségnevelési programot indítottunk be Bárdossyné Benkő Edit, Terék Istvánné, Tóth Gizella, Turos Lajosné tanárnők vezetésével.
Erdészné Nagy Éva igazgató 1995 szeptemberétől gyermekgondozási szabadságát töltötte, a megbízott igazgató Baran Jánosné lett, az alsós igazgatóhelyettes pedig 1998-tól Szabóné Holló Márta.
Környezetvédelmi programokkal, pályázatokkal szép eredményeket ért elé Turos Lajosné, aki a kerettanterv-készítésében a szabadidős részt dolgozta fel.
Művészeti tagozatunk eredményei túlnőttek a kerületen, fővároson, hiszen számtalan országos és nemzetközi sikerről számolnak be a folyamatosan érkező oklevelek, díjak, meghívások. A sikeres sorozathoz Lukács Zsuzsanna, Rabie Judit, Pataki Mariann, Csánk Cecília rajztanáraink odaadó munkája is hozzájárul.
A Magyar Tehetséggondozó Társaság 1994-ben meghirdetett pályázatán Rabie Judit fődíjat kapott a Vizuális környezetkultúra - esztétikai nevelés c. tantervére.
E tanterv alapján kezdtük meg 1994 szeptemberében az alsó tagozatban is a művészeti oktatást.
Iskolánk igazgatói
| 1963 - 1965 | Hamori László |
| 1965 - 1978 | Nagy Gáborné |
| 1978 - 1980 | Réthy Sándorné |
| 1980 - 1983 | Szabó Árpádné |
| 1983 - 1993 | Puky Istvánné |
| 1993 - 1995 | Erdészné Nagy Éva |
| 1995 - 1997 | Baran Jánosné mb |
| 1997 - | Erdészné Nagy Éva |
Tanulói- és pedagóguslétszám alakulása
| Tanév | Tanulók száma | Pedagógusok száma | |
| 1961-62 | 624 | 26 | |
| 1962-63 | 596 | 27 | |
| 1963-64 | 569 | 25 | |
| 1964-65 | 551 | 25 | |
| 1965-66 | 510 | 24 | |
| 1966-67 | 511 | 24 | |
| 1967-68 | 520 | 25 | |
| 1968-69 | 512 | 25 | |
| 1969-70 | 575 | 31 | |
| 1970-71 | 560 | 31 | |
| 1971-72 | 526 | 32 | |
| 1972-73 | 538 | 31 | |
| 1973-74 | 394 | 32 | |
| 1974-75 | 387 | 33 | |
| 1975-76 | 415 | 34 | |
| 1976-67 | 464 | 35 | |
| 1977-78 | 589 | 44 | |
| 1978-79 | 676 | 47 | |
| 1979-80 | 734 | 50 | |
| 1980-81 | 747 | 54 | |
| 1981-82 | 746 | 56 | |
| 1982-83 | 757 | 51 | |
| 1983-84 | 718 | 50 | |
| 1984-85 | 813 | 55 | |
| 1985-86 | 811 | 55 | |
| 1986-87 | 814 | 56 | |
| 1987-88 | 748 | 53 | |
| 1988-89 | 701 | 49 | |
| 1989-90 | 622 | 48 | |
| 1990-91 | 578 | 46 | |
| 1991-92 | 534 | 46 | |
| 1992-93 | 525 | 47 | |
| 1993-94 | 527 | 47 | |
| 1994-95 | 493 | 48 | |
| 1995-96 | 513 | 44 | |
| 1996-97 | 533 | 44 | |
| 1997-98 | 536 | 43 | |
| 1998-99 | |||
| 1999-00 | |||
| 2000-01 | |||
| 2001-02 | |||
| 2002-03 | |||
| 2003-04 | |||
| 2004-05 | |||
| 2005-06 | |||
| 2006-07 | |||
| 2007-08 |